A növényvédelem közkatonája

Idén szeptemberben töltötte be 80. életévét. Fejet hajtunk előtte, és gratulá-lunk neki születésnapja alkalmából is. Albert Schweitzernek tulajdonítják a mondást: „A legszebb emlékművünk embertársaink szívében áll.” És valóban: 
a család és a munkatársak csak tisztelettel adózhatnak neki. A magas kor önmagában is adomány. De hogy hogyan telt ez az idő, az már a jellem, szándék és akarat, kitartás dolga. Kajati István élettörténete pedig példa és minta lehet, mert becsület és hitelesség vezérelte, és a család támogatása kísérte a nyíregyházi indulástól a debreceni egyetemi éveken és 
a növényvédelem mikepércsi alapozó hőskorán át a budapesti Növényvédelmi Szolgálat Központi Karantén Laboratóriumáig. Talán 
a pálya sikereit övező külső elismeréssel egyenrangú a család értékelése és szeretete. 

Az ünneplés másik oka maga a kitüntetés. Ahogy dr. Princzinger Gábor megfogalmazta: „Rendkívül tiszteletre méltó, hogy ma Magyarországon az agráriumban egyáltalán létezik olyan díj, elismerés, amelyet egy szakmai civil közösség adományoz.” Aki megkapja a Gulyás Antal-emlékérmet, azt a szakma érdemesnek is tartja rá. Ehhez képest Kajati István magát a „magyar növényvédelem közkatonájaként” szokta emlegetni; nem álszerénységből, hanem a hivatás iránti elkötelezettségből. Leginkább talán Széchenyi István szavai illenének erre:
 „Az ember annyit ér, amennyit használ!”

Illik hát számba venni a laudációban, mit tett, mit használt Kajati István a pályája során.

Az első kulcsszó a növényvédelem. Szinte mindegy volt a beosztás, a pozíció, mindenütt a megbízhatósága, az alapossága, a hozzáértése és az emberi problémák iránti érzékenysége, a kollegialitása révén szerzett nevet és megbecsülést magának. És szinte mindegy, mi volt a feladat, mindenütt szüksége volt az erényeire: türelemre, kompromisszumkészségre, józanságra és természetes bölcsességre.

A pálya másik kulcsszava: az innováció. Az a valódi érdem, ha valaki felismeri, hogy mire van szükség, és van is ereje és elhivatottsága ahhoz, hogy megvalósítsa. Még akkor is, ha mindenki úgy gondolja, hogy az ötlet túl merész, a megvalósítás reménytelen. Kajati István múlhatatlan érdemeket szerzett a növényvédelmi és növényorvosi kamara létrehozásában, amelyet feladataira, közöttük a legfontosabbra, az élelmiszer-biztonság segítésére a 2000-es törvény hatalmazta fel, és amely mára az ország több mint 3000 növényvédő mérnökének, növényorvosának köztestülete. Tudta azt is, hogy a szakma elismertségét, hitelességét a növényvédelmi munka cégére is növelheti. Ezért kezdeményezte már 1993 februárjában a humánorvos és az állatorvos mellé életre hívni és megalapozni a növényorvosi hivatást a „növényorvosi szak” debreceni egyetemi képzésével. 2008-ra az élelmiszerláncról és annak hatósági felügyeletéről szóló törvény hivatalosan is beiktatta a „növényorvos” kifejezést. 
A magyar orvosi kamara hivatalos folyóirata, az Orvosok Lapja 2015/4-es számá-ban idézik, hogyan alkalmazta Kajati István Hippokratész híres tételét („Ételed legyen orvosságod, orvosságod ételed!”) a mai kor követelményeire:

 „Ételed legyen az orvosságod.”

A pályán mindig kitűnt Kajati István megkerülhetetlen jelenlétével. Ez a szakmai történet harmadik kiemelt kulcsszava. A növényvédelmi munka rendezvényei, bizottságai, tanácskozásai és vitái nem lehettek meg az ő rendíthetetlenül lelkes, konstruktív részvétele nélkül. 
A neve védjeggyé vált, a munkatársait lelkesíteni tudta a hivatástudata, és ő – igazi közkatonaként – támaszkodhatott rájuk. 
A tevékeny élet elégedettséggel töltheti el az embert, és azzal a nyugalommal tekinthet vissza pályájára, hogy megtette, amit lehetett, és mert álmodni is.

Hadd zárjam a laudációt még egy kulcsszóval, a hűséggel. 2006-ból való az a levél, amelyet felnevelő nyíregyházi gimnáziumának 200 éves jubileumi ünnepsége és emlékkonferenciája alkalmából írt, köszönetet mondva a kossuthos közösségnek. Levele megnevezi az idők során letisztult, legfontosabbnak gondolt útravalót, az élő környezet szeretetét, amit az iskolától kapott. A konferenciára felajánlott előadásának pedig azt a címet adta, hogy Növényorvos a horizonton, talán annak a jeleként is, hogy jól sáfárkodott az útravalóval. 2010-ben pedig az aranydiploma átvételére hívó egyetemi értesítésre válaszolt Kajati István. Ez a levél is a hűségét példázza, benne megköszöni az alma maternek, 
a tanítómestereknek, a sikeres életpályát.

Kezdeményezte a humánorvos és az állatorvos mellé életre hívni és megalapozni a növényorvosi hivatást.

Tisztelt Kajati István! Mindannyiunk nevében gratulálok a kitüntetéshez, ahhoz, hogy kiérdemelte a szakma elismerését!

Szerző: dr. Kiss László növényvédő szakmérnök Hajdú-Bihar megye